• KIEMELT APRÓHIRDETÉS!
  • KIEMELT APRÓHIRDETÉS!
  • KIEMELT APRÓHIRDETÉS!
TÁMOP záró
Keresés

altEgy Képíró Égerszögről. /A cím: Kunt Ernő vers-címe/
Gyakran feltűnik fényképező géppel a nyakában, ahol történik valami és persze emberek jönnek - mennek- állnak - tesznek… Tóth György Égerszögről.


De ki is az a Tóth György?
Kétszer születtem. Először 1945-ben, Budapesten egy hideg, havas decemberi napon, iparos családban. Édesapám kovácsmester volt és édesanyám ágán az őseim negyed íziglen szintén ezt a szép és nehéz mesterséget űzték.

A középiskolát Budapesten a II. Rákóczi Ferenc gimnáziumban végeztem. 1964-től a Magvető Könyvkiadóban, majd a Zenemű Kiadóba kerültem, mint könyvtervező. Ha ma megfordulok egy magam korabeli barátom házába, biztosan találok olyan könyvet a polcon, amit a 60-as, 70-es években terveztem. Ez nagyon jó érzéssel tölt el. Pályamódosítást követően a Volán Újságnál, mint grafikus dolgoztam és itt lettem újságíró. Munkámhoz tartozott a fotózás is, így fényképész szakmunkásvizsgát tettem. Ekkor lettem a Magyar Újságírók Szövetségének a tagja. A fotózás lényegét csak jóval később értettem meg, amikor rájöttem arra, hogy képeimmel meg szeretném láttatni az emberekkel mind azt, amit én észlelek, hiszen az objektíven keresztül felszínre kerülhetett a körülöttem lévő világból egy parányi részlet, ami számomra fontos és amire szeretném, ha mások is rácsodálkoznának.
1985-től más munkakörben tevékenykedtem, mellőzve a fotografálást. Fényképező gépem sem volt 20 évig.
Másodszor 1998-ban születtem meg, mikor a „Kaszás” birokra hívott, de én erősebbnek bizonyultam nála. Valószínűleg az Úrnak dolga volt velem, mivel felgyógyultam betegségemből és új életet kezdhettünk feleségemmel Égerszögön. Itt Felvidéken, a Bódva völgyében és Gömörben igaz barátokra leltem, akikkel szívesen osztom meg minden örömöm és bánatom. Az utóbbi években kedvtelésből visszatértem a fényképezőgéphez. Fényképező gépet újra 2005-ben vettem a kezembe már nyugdíjas éveimben Égerszögön.
Az itt élő emberekre kezdtem figyelni és az ő sajátságos arcuk „kényszerített” arra, hogy újra életelememmé váljék a fotózás. Próbálkoztam tájképfotózással, madarak és erdei állatok fényképezésével, de a portrékép készítése került hozzám a legközelebb, mert akiknek rejtett pillanatait megörökíthettem, azok mind valamilyen oknál fogva beléptek az életembe és fontossá váltak számomra. A családomon kívül ők adnak erőt mindahhoz az alkotó munkához, aminek eredménye ez a közösen megszületett könyv is.
Tavaly télén régi vágyam teljesült, mert elkezdtem portrékat festeni, talán másoknak is örömet szerezve ezzel.
2003-ban feleségemmel létrehoztuk az „Éger Ág” alapítványt, melynek vezetői tisztségét töltöm be. Pályázati támogatással felújítottunk egy tulajdonunkba lévő romos portát, melyet az alapítvány rendelkezésére bocsájtottuk. Kialakítottunk egy kiállító termet, egy rendezvényekre alkalmas közösségi teret és létre hoztuk a csűr színpadot. Rendszeres kiállításokat szervezünk és 2008 óta Operafesztiválokat rendezünk az Állami Operaház művészeinek közreműködésével.
 

alt


Az kiderült, hogy a fotózás számodra legkedvesebb területe: a portré készítés. Közismert és kevésbé ismert emberek, akiket fotóztál az évek során. Kikre vagy a  legbüszkébb?

Az emberekről készült portré képeket én csak fekete-fehérben tudom hitelesen elfogadni. Máz és minden egyéb smink nélkül az emberi tekintet és ezen keresztül az emberi lélek így mutatható be a leghitelesebben. Nem az az első, hogy előveszem a fényképező gépemet, hanem a személyes kontaktust keresem, az arc mögötti személyiséget és csak ez után kerül sor a fénykép elkészítésére. É. Kovács Laci bácsit is csak többszöri találkozás után fényképeztem le először. Lehet készíteni hiteles fotót egy emberről, ezt evezzük riportkészítésnek, de ez szinte véletlen, hogy megfogja a tekintetünket. Megörökítjük a személyt, de hiányzik nekem belőle valami plusz, ami maradandóvá tesz egy portrét. A tájképfotózás is más. Igaz, ott sem ugyan azokat a fényeket, árnyékokat látjuk órák múlva, de azért a táj nem annyira változó, mint az emberi lélek.
Kiket fényképeztem? A 70-es években: Fodor Ákos költőt, Viktor Máté zeneszerzőt, Dés László, Szakcsi Lakatos Béla, Gonda János jazz zenészeket és még több hírességet.

alt


Az elmúlt években például: Áder János köztársasági elnököt, Sólyom Nagy Sándor, Wiedemann Bernadett, Boncsér Gergely és Szegedi Csaba operaénekeseket, de legtöbbet Gömörben ténykedő művészeket, közéleti személyiségeket, mint Igó Aladár Hanvai népi fafaragó- és festőművészt, Czente Zoltán „polihisztort” építészt, több Gömört bemutató könyv szerzőjét, Máger Ágnes festőművészt és még hosszú a sor, tovább nem sorolnám.

Fotóztam teljesen hétköznapi embereket, akik nagyon közel állnak hozzám és talán ezeket a képeimet szeretem a legjobban.  

alt

 

alt

 

Nem régiben albumod jelent meg, melyben É. Kovács Lászlót és egy kicsit a családját ismerhetjük meg. Miért pont É. Kovácsék?
Ez a könyv nem életrajzi ihletésű. Ezt Vitéz Ferenc életrajzíró: „É. Kovács László festőművész, honismeret kutató munkássága” címmel, 2006-ban megjelent könyvével már megtette és rajta kívül sokan mások, kisebb-nagyobb terjedelmű írásaikban.
A könyv elkészítését a barátság ihlette, mely az utóbbi pár évben alakult ki közöttünk feleségével, Évikével, Laci bácsival és lányukkal, Judittal. Találkozásainkat rendszeresen megörökítettem a fényképező gépemmel, aminek eredménye lett ez az album. Ők voltak azok, akik hitet adtak feleségemnek és nekem abban, hogy a „Végeken is van élet” és itt is élnek értékes, követésre méltó emberek a XXI. század „felforgatott” évtizedeiben.
É. Kovács László a Felvidék egyik, még ma is élő utolsó polihisztora, aki 90 évesen könyveket ír és képeket fest szűkebb hazájáról, „Gömörország”-ról. Családjával együtt felújított és berendezett skanzen szerű kiállító portáikkal, maradandó emléket állítanak az elmúlt évszázadok Gömörszőlősi paraszti kultúrájának és népi építészetének.

alt


A könyvben látható képek és az irodalmi anyagként szerepelt magyar költök verseinek gyöngyszemei az elmúlt évek találkozásainak hangulatairól, életről és halálról, a számomra felejthetetlen pillanatokról szól.

alt

 

Milyen volt magának a könyvnek a születése?

A könyv ez év májusában jelent meg az „Éger Ág” Alapítvány és a debreceni Wass Albert Társaság gondozásában és természetesen én tipografizáltam. Különös élmény volt negyven év után újra könyvet tervezni, már nem a klasszikus Gutenbergi hagyományok szerint. A könyv is ma már a számítógép szüleménye, de ha valaki tudja kezelni ezt a napjainkhoz szorosan hozzá tartozó masinát, még nem jelenti azt, hogy könyvet is tud tervezni. Ne felejtsük el, hogy ez egy önálló művészeti ág, melynek vannak szigorú évszázados törvényei és kell hozzá a művészet iránti alázat. Jó magam is jártam az Iparművészeti Főiskola esti képzéseire, még a 70-es évek elején. Ma is itt oktatják a könyvtervezést.

Milyen a könyv (utó) ÉLETE?

A megjelent könyv első bemutatója a Putnokon, a Holló László galériában volt ez év májusában.   
” Itthon vagy! Magyarország, szeretlek!” hétvégén, szeptember 29-én, Bódvaszilason  lett bemutatva a könyv. 2014 márciusában, Hidvégardóban - Matusz Tamás polgármester tervezi bemutatni.
A könyv kereskedelmi forgalomban nem kapható, nem is ilyen szándékkal készült. Aki ismeri É. Kovács Lászlót, igazából annak mond legtöbbet a könyv tartalma. Több embernek láttam már a szeme sarkában könnycseppeket törölgetni.  

Résztvevője volt az OBJEKTÍV-en, Bódva-völgy értékeit bemutató fotókiállításnak.

A kiírt pályázatot én félre értettem. Ma már tudom, hogy olyan fotókat vártak, amelyek a Bódva völgyi tájat, e táj értékeit mutatják be elsődlegesen. Én nem ilyen jellegű képeket küldtem be.

Sok száz, vagy talán ezer tájképet készítettem a Bódva völgyéről, de majd a következő pályázati kiírásra, - ha lesz ilyen -  be fogok küldeni egy párat belőle.
A Kiállításon láthatta a közönség a „Cigány madonna”, „Orgonasíp”, „Készül a freskó”, „Hazafelé”, „Élet és halál” című képeit. A zsűri a különdíjak egyikét az „Időutazás” című képének ítélte. Mindezek alapján azt gondolom: nagyon nem értette félre a pályázati kiírást, hisz a Bódva-völgyhöz az itt élő emberek, arcok is ugyan olyan meghatározóan hozzátartoznak - mint a természeti és épített környezet szépségei.

Milyen tervek foglalkoztatják a közeljövőben?

Az „Éger Ág” Alapítvány és a Tompa Mihály Gömöri Kulturális Egyesület az itt élő, vagy itt alkotó művészekről, azok munkásságáról fog megjelentetni közösen könyveket. Ezeknek a könyveknek szerkesztése, megírása és tervezése az elkövetkező évek munkája. Egy sorozatról van szó, melynek alapját az É. Kovács családról megjelent könyv teremtette meg. Már előkészületben van Boncsér Árpád szobrászművész munkásságát bemutató könyv.  Ezt követné Igó Aladár felvidék népi fafaragó és festő alkotásainak bemutatása. Ennyit előzetesnek, a többi könyv legyen meglepetés a téma iránt érdeklődők számára.

 

 
⇐ Vissza a kezdőlapra

Csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá. Hozzászóláshoz lépjen be!

Eseménynaptár
<<  Január 2018  >>
 H  K  Sze  Cs  P  Szo  V 
  1  2  3  4  5  6  7
  8  91011121314
15161718192021
22232425262728
293031    
Látogatók száma
mod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_counter



Firefox 1024*768-ra optimalizálva.